Az égben van egy hely, amelyet úgy hívnak:
"Szivárvány-híd"
Ha egy kedves állat, aki itt a földünkön szeretett egy embert, meghal, a halála után ez az állat elmegy a Szivárvány-hídhoz.
Ott mezők és dombok vannak kedves barátaink számára, hogy tudjanak együtt futkározni és játszani. Ott bőségesen van víz és táplálék, süt a nap, és barátaink jól érzik magukat. Mindegyik állat, amelyik beteg és öreg volt, ismét egészséges és erős; azok, amelyek megsebesültek vagy megnyomorodtak, ismét jól vannak, úgy, mint ahogy múltbéli álmainkból ismerjük őket.
Az állatok ott boldogok és megelégedettek, csak egy kicsi zavaró körülmény van: mindnek hiányzik egy bizonyos valaki, akit hátra kellett hagynia. Csak szaladgálnak és játszanak egymással, de mindegyik állat számára eljön a nap, amikor hirtelen megáll, és várakozással teli fényes szemekkel remegve néz a távolba.
Hirtelen kiválik a játszótársai közül, és rohan egyre gyorsabban és gyorsabban a zöld mezőn át. Látod, hogy rohan valaki feléd, s ha te és kedves állatod boldogan találkoztok, már soha többé nem váltok el egymástól.
A boldogság könnyei csordulnak végig arcodon, oltalmazó kezed újból simogatja állatod fejét, és ismét belenézel a hű szemekbe, amelyek oly régen eltűntek az életedből, de a szívedből soha.
Azután együtt mentek át a Szivárvány-hídon…
/Klaus Kempf nyomán/
" A mennyek országában valahol
Kutya angyal barangol.
A többi angyallal ő nem dalol,
A nagykapu előtt csahol:
- Tudom, hogy gazdám utánam jön - mondja,
- S ha megjött, újból lesz rám gondja."
(Norah M. Holland)
„Egy jó kutyának, halála után, a legjobb helye a gazdája szívében van.”
(Ben Hur Lapman)
„A legfőbb oka annak, hogy a kutyák ilyen rövid ideig élnek, az emberi faj iránti könyörületességben gyökerezik. Hisz mennyit szenvedünk egy kutya elvesztése iránt érzett fájdalmunkban tíz vagy tizenkét évi ismeretség után... Képzeljük el, mit éreznénk, ha kétszer ennyi idő után vesztenénk el őket!”
(Sir Walter Scott)
"Ha nincsenek kutyák a menyországban, akkor inkább oda szeretnék jutni, ahová õk is mentek."
